Bridzsklub
Hegyalja út 5 szám alatt
- már többször is láttam -
tömörülnek a kapunál
úgy negyed-hat tájban.
Furdalta az oldalamat,
kutattam az okát,
mi titkot rejt a vén bérház,
vajon minő csodát?
Megtudtam, hogy van ott egy klub,
ahol minden este
játékosok gyűlnek össze
bridzs-szerencsét lesve.
Bár friss volt még tudományom,
odavitt a vágyam,
merthogy ilyen jó kis helyet
még sohasem láttam.
Úgy éreztem magam, mint egy
szeretve várt vendég,
házi süti az asztalon,
s pogi, mi sült nemrég.
Volt még kávé és üdítő,
mosolygó emberek,
Márti, Kata álmodta meg
ilyenre a helyet.
Megismertem több játékost
kedveset és zordat,
de nincs köztük egy sem, kivel
ne játszanék holnap.
Vannak akik hibáztatnak,
s vannak akik tűrik,
mások minden kis hibáért
kihívják a zsűrit.
Van, kinek tudása nagyobb,
akad, kinek arca,
van, ki biztonságra teker,
más pedig a harcra.
Van olyan, ki tanulna még,
s olyan is, ki oktat,
bár távol az iskola-pad
amit rég nem koptat.
Van, ki tudja, mely lap hol van,
míg más csupán sejti,
s akad, ki a véleményét
erről el nem rejti.
Néhány precizióst játszik,
mások sztendereznek,
licit közben a figyelmed
el nem szenderedhet.
Van, akinek rossz a napja,
ha élen nem végez,
más pontokkal nem törődve
minden partit élvez.
Van, kinek a partnere fix,
másnak az asztala,
vannak, akik együtt jönnek,
s úgy is mennek haza.
Miként cseppjében a tenger
sokszínűek vagyunk,
megéljük az életünket,
őszülhet bár hajunk.
Legközelebb újra jövünk,
az életünk játék,
és tudjuk a szívünk mélyén
hogy ez nagy ajándék.
Hofer Alice
2018. december
